A legjobb barátnőmmel, Kimberlyvel pontban fél 10-re beszéltük meg a találkozót a sarki kisbolt előtt. Előbb érkeztem oda, mint ő, de néhány pillanat múlva befordult az utca sarkán. Ő szokás szerint tetőtől talpig tökéletesen nézett ki. Az esetek 99,9%-ában úgy fest, mint aki egy divatkatalógus címlapjáról lépett ki éppen, vagy legalábbis valami nagyon komoly fotózásra készül. Lezser fazonú ujjatlan, világoskék virágos blúzát egy fehér sortba tűrte be. Fején egy kisebb fehér kalap, és egy napszemüveg volt. Mikor meglátott, a topánkájában rohanni kezdett, és a nyakamba ugrott.
-Vííííííííí!-
mondta, gondolom üdvözlés képpen.
-Neked is
szia- mondtam nevetve, barátnőmnek.-Azt ne mondd, hogy te nem izgulsz- tolt el magától meglepetten.
-Kéne?- kérdeztem értetlenül.
-Hát, nyár van. Vásárlás. Akciók.
-És?- kérdeztem, továbbra sem értve a dolgot.
-Ne legyél már ilyen…- fordult felém, majd mikor látta, cseppet sem vagyok lelkes, más témát hozott elő, miközben felszálltunk a buszra. - Egyébként gondolkodtál azon, hogy vállalsz valami diákmelót?
-Na,ez most, hogy jött?
-Meg akarom venni az új Iphone 7-et, de anyu azt mondta, hogy a felét nekem kell állni.–mondta csalódottan.
-Mindjárt sajnállak…
-Jó, na, nem ez a lényeg.
-Nem gondolkodtam, nem is akarok.
-Naaa, légyszi. Nem akarok egyedül.
-Nem, és kész. Nincs kedvem. Nincs szükségem pénzre, jól megvagyok így is.
-Naaa legalább gondold át.
-Jó, átgondolom. -adtam be a derekam végül, tudván, hogy nem hagyna békén.
Nagyjából 15 perc buszozás után megérkeztünk a plázába. Kim rögtön tudta, hova menjünk. Mindig tisztában van az akciókkal. Az üzletbe beérve megcsapott a klíma hűvös fuvallata.
-Na én innen ki se mozdulok! – mondtam, miután a kellemes hideg lehűtötte felhevült testem.
-Én se. Látod ezt? 70%-os leértékelés. Mi ez, ha nem egy álom? – ölelte meg meghatódottan a kezében tartott strandruhát.
-Jajj, de bolond vagy! – vertem vállba nevetve.
Körbenéztünk az üzletben, majd egy rakás ruhával indultunk a fülke felé. Már majdnem beléptem a fülkébe, amikor Kim kiabált.
-Stephanie, ezt láttad?
-Persze, mindent láttam, gyere már.
-Nem, komolyan. Ezt tuti nem láttad. Akkor vitted volna magaddal…
Egy nagy sóhajtás kíséretében letettem a fülkébe az eddig kiválasztott ruhadarabokat, majd visszalépkedtem Kimberlyhez, aki egy csodaszép fekete ruhát tartott a kezében.
-Azt a mindenit… eddig nem hittem, de már tudom, biztosan. Igenis van szerelem első látásra- kaptam magamhoz a ruhát, majd berohantam vele a fülkébe.
-Na milyen? – lépett a fülkém elé Kimberly.
- Nagy levegő, mert ez ultrakirály, még szerintem is.
Elhúztam a függönyt, majd Kim addig mosolygó arca hirtelen ámulatra váltott.
-Jajj te lány-ölelt meg. Gyönyörű vagy. De komolyan.
-Megveszem. Ez nem is kérdés.
-Mi lesz a többivel?- mutatott Kim a 3 short és a 2 felső irányába.
-Felpróbálom őket, de szerintem jönnek azok is.
-Láttad ennek az árát?- húzta el a száját, a címkét nézve.
-Nem, de tuti nem olyan dur…Azt a jó büdös - reagáltam, mikor barátnőm felém mutatta a cédulát. Nekem erre nincs pénzem- ültem le elkeseredetten a fülkében lévő székre. Vagyis lenne, de akkor az összeset elkölteném.
-Ne aggódj, erre is van 40%. – guggolt le mellém Kim bíztatásképp.
-Még úgy is sok…
-Látod, ezért kell a nyári munka. –vigyorodott el azzal a tipikus sunyi mosolyával.
-Tudom, miért vágsz ilyen fejet, de nem. Majd kérek aputól. Semmi kedvem dolgozni.
-Mi lehet jobb egy nyárnál, amit a barátnőddel töltesz, és pénzt is kapsz érte?
-Egy nyár, amit a barátnőmmel töltök a strandon, bulikban, és akkor és azt csinálok, amit akarok.
-Hogy te mindent meg tudsz magyarázni… állt fel kim, majd a szomszédos fülkébe bement próbálni.
Hosszas agyalás után úgy döntöttem, hogy nem tudok élni a ruha nélkül, így a maradék keretembe már csak egy short és egy felső fért be.
-Na, neked mi jön és mi marad? –kérdeztem Kimet
-Ők jönnek-mutatott a halom ruhára a jobb kezében-ő pedig marad-bólintott az egy darab trikó felé a bal kezében.
-Te nem vagy kispályás- csodálkoztam el.
-Nem tudtam dönteni…
Kifizettük a ruhákat, majd beültük az egyik kajáldába, ahol szégyenszemre meghívattam magam, ugyanis a maradék pénzemből egy negyed sajtburgerre se telt volna.
-De, anyuékkal tegnap beszéltünk róla, hogy nem ártana családlátogatást ejteni. Habár semmi kedvem nincs Emily nénikémhez…
-Mert?
-Állandóan a pasikról kérdez. Ez a tipikus filmbeli nagynéni, aki közli, hogy mekkorát nőttem, milyen szép lettem, mennyit fogytam, és a végére megkérdezi, hogy van e „udvarlóm”….-forgattam a szemem miközben beleharaptam a sültkrumplimba.
-Ha gondolod mehetnék veletek.
-Mi van?-nevettem fel
-Jajj, tudod, hogy nélküled otthon ülnék és zabálnám a chipsek és csokik tömkelegét.
-Hát, rajtad az se látszana meg…
-Jó, nem ez a lényeg.-hagyta annyiban, tudva, hogy igazam van. Beszéld meg a szüleiddel, mert nem akarok zavarni, csak neked is könnyebb lenne.
-Szerintem ezzel nem lesz gond. Téged lassan jobban szeretnek, mint engem. De oké, megkérdezem őket.
-Na, akkor aztán tényleg az egész nyarat együtt töltjük-ivott az üdítőjébe.
Borzasztó hálás voltam Kimnek, amiért felajánlotta, hogy eljön, de kicsit tartottam is tőle. Mi lesz, ha összefutunk valamelyik régi barátommal? Nem mintha sokat számítana, de nem tudtam előre, mi lesz, és ez nyugtalanná tett.
Evés után felkaptuk a szatyrokat, majd a buszhoz indultunk. Nem volt se kedvünk, se pénzünk további boltok felé venni az irányt. Lepakoltuk Kimék házában a lány ruháit, majd hozzánk indultunk. Aput és az öcsémet sikeresen otthon találtuk.
-Sziasztok!-köszöntem ledobva a szatyrokat.
-Sziasztok! –mászott ki apu a konyhából. Kértek húslevest?
-Nem, köszi. Most ettünk.-indultam fel a szobámba.
-Csak a magad nevében beszélj.- vette az irányt az étkező felé Kim.
- Betoltál két sajtburger menüt. Hogy bírsz még enni?
-Az csak az előétel volt.- mondta kacsintva.
-Jézusom…- indultam a szobámba a szememet forgatva. Bedobtam az ajtón a szatyrokat, majd mire leértem, apu ezzel fogadott:
-Stephanie, Kim is jön velünk Kansas Citybe.
Pedig a távollétem nem volt több 2 percnél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése